« Vissza

Pillangó törpesügér - Mikrogeophagus ramirezi

Magyar név: Pillangó törpesügér
Tudományos név: Mikrogeophagus ramirezi
Rokonság: Harcsák
Természetes élőhely: Venezuela, Kolumbia
Méret: 6 cm
Viselkedés: enyhén territoriális
Táplálkozás: ragadozó
Minimális akváriumméret: 90 liter
Hőmérséklet: 26-29 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 6- 12 NK°
Várható életkor: 5 év

Egyéb nevek: Papiliochromis ramirezi,Apistogramma ramirezi,Geophagus ramirezi, Pillangó tarkasügér


Színpompás hal, amit gyakran visznek haza csapvizes társas akváriumba, ahol legfeljebb fél évig szokta húzni. Ezért elterjedt az a hiedelem, hogy igen rövid életű hal. A többi sügérféléhez képest kifejezetten békés hal, más halakat nem bánt, de fajtársaival szemben területvédő. A természetben is több változata ismert, és akváriumban is számtalan tenyészváltozatát alakították ki. A leggyakoribb a kék(electric blue), az albínó és a fátyolúszós változat(angel), de létezik egy ázsiai vérvonal, amely tagjai nagyobb méretűek, elérik a 8 centis testhosszt is. A "balloon" változat teste torz, gömbszerű, nem etikus tenyészteni.

Élettér: A természetben nagyon lágy, ásványi anyagokban igen szegény vízben él. Akváriumban képes alkalmazkodni a kicsit keményebb vízhez, de 12 nk fölött nem ajánlott tartani. Rendkívül érzékeny a vízminőségre, nem csak a biológiai szűrésre, de az alacsony nitrátra is nagyon oda kell figyelni. Ajánlott a heti kétszeri vízcsere. Az akvárium talaja legyen sóder vagy apró szemű kavics, a hátsó részt növényesítsük be sűrűn. Ügyeljünk, hogy ne legyenek olyan szűk rések, ahová a halak beszorulhatnak. Kedveli az erős fényt. Más, békés halfajokkal gond nélkül társítható, a kis testű halakat sem bántja. Egy összeállt pár viszont csak nagy helyeken tűr meg más fajtársakat, és legalább két másik pár társítása ajánlott, hogy az agresszivitás kiegyenlített legyen az egyedek kötött. Más sügérfajokkal nem ajánlott társítani.

Táplálkozás: Mikroragadozó. Kistestű lárvákat, vízi rovarokat fogyaszt. Meghálálja az élő eleséget, de elfogadja a gyári tápokat is.

Szaporodás: A nemeket nehéz megkülönböztetni, még egy kialakult pár esetében is. A nőstény úszói általánosságban egy kicsivel kisebbek és kevésbé színesek. A hátúszó első néhány sugara erősen megnyúlt, a hímeké általában hosszabb. Izgalmi állapotban vagy ivási időben a nőstényen vörös folt figyelhető meg a hastájékon, ez a hímeken csak nagyon halványan látszódhat. Közvetlenül az ívás előtt a nőstény ivarnyílásánál genitális szemölcs figyelhető meg.
A társas akváriumban is leikráznak, és fejlett ivadékgondozó ösztönüknek köszönhetően a többi hal mellett is sikeresen felnevelik utódaikat. Barlangba vagy lapos felületekre, például kövekre vagy levelekre ikráznak. 100-200 ikrát is rak a nőstény egy alkalommal. A hím és a nőstény is őrzi az ikrát, ami 60 óra múlva kel ki. Az ivadék további nevelésében változó a felállás, van, hogy mindkét szülő folytatja a gondozást, van, hogy csak az egyik. Előfordul, hogy a hím elüldözi a nőstényt. Az utódokat sokáig őrzik, és az elkódorgó példányokat visszaköpik a fészekbe.  Az ivadékot sóféreglárvával etethetjük. Körülbelül három hétig gondozzák a szülők a kicsiket, ezután távolítsuk el őket a nevelő medencéből. A nevelő medencében minden nap végezzünk egy kisebb részleges vízcserét, mert a kishalak rendkívül érzékenyek a bomlástermékekre.
A tenyészváltozatok ivadékgondozó ösztöne sokszor visszafejlődött, a halfarmokon alkalmazott intenzív tenyésztés miatt. Ezek a halak nem gondozzák az ivadékot, esetenként még az ikrát is felfalhatják. Ilyen esetben az ikrákat a szűlők nélkül erősen szellőztetett akváriumban keltethetjük ki. Különbség még, hogy ezek a változatok keményebb vízhez is képesek alkalmazkodni és ikrázni. Az ivadékok sikeres felneveléséhez ebben az esetben is lágy vizet kell használni.